Biblia Ótestamentum

Az egész világon ismert és értett Biblia szó a büblosz-ból származik, amely eredetileg egy ókori föníciai városka -Gubla- nevének görögös változata volt, ebből képezték a görögök a könyvre, könyvecskére használt szavukat, a biblion-t s annak többes számú alakját, a bibliá-t. A föníciai tengerparton bőségesen termett a papirusznád, annak borítólapjaiból állították elő a papirost, amelyre írónáddal és tintával írtak, két végét egy-egy rúdra rögzítették, s olvasás után a papirost -a fejlettebb technikával, bőrből készült pergament is- feltekerték a rudakra. Ilyen kézirattekercseken maradt ránk a Biblia számos könyve és része; legutóbb korszakunkban -1947-ben- a Holt-tenger nyugati partvidékének barlangjaiban találtak forrásértékű bibliai kézirattekercseket, melyek kétezer esztendőt vártak a tárolásukra-konzerválásukra használt agyagkorsókban kutatóikra.

A Biblia két fő része az Ó- és az Újtestamentum (Ó- és Újszövetség), az első rész a zsidó, a két rész együtt a keresztény vallások hívőinek szent könyve. Kötetünkben az Ótestamentumot mutatjuk be, olyan fejezetek (könyvek, részek és versek) kiemelésével, amelyek ismerete nélkül teljességükben nem érthetnénk meg irodalmi és képzőművészeti örökségünk ótestamentumi eredetű, vagy annak világához kapcsolódó legújabb kori értékeit sem.

Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta: Gerencsér Zsigmond.